Kedves repülős kollégák!
Rendszeresen követem az Index vitorlázó fórumát. Mivel egy évtizede nem vagyok aktív, nem szoktam írni ide. Most azonban úgy érzem, meg kell osszam a hírt, mert itthon is sokan ismerték. Szomorúan kell közöljem: a versenyző és vezető oktató, ifjabb Luxemburger Jenő 72 évesen nagy váratlansággal, egy rosszullétet követően sajnos örökre elrepült. Luxi-Jenci - ahogy itthon sokan hívták- 1955-ben kezdett repülni Farkashegyen. Gimnazistaként hamar megszerezte a szakszót, majd gépészmérnök hallgatóként repülte a korszak összes gépét, versenyzőként a Június-18 változatait, később pedig az OE-01-est is.
Kanadába emigrálva több évtized kihagyással kezdett újra repülni. Az Ontario állambeli Omemee-ben megalapította a Central Ontario Soaring Associaton-t, amelynek később vezető oktatójaként dolgozott. Részben e munka gyümölcseként három fiából kettő sportpilóta, unokaöccse pedig forgalmi pilóta lett. A család erős vitorlázórepülés iránti elkötelezettségét az is mutatja, hogy édesapja, id. Luxemburger György Jenő repülte Méray Horváth Róberttel Budapest-Belgrád rekord céltávot, illetve ő tervezte a „csúzli sáncot” a Szekrényesen.
Jenci a nyers, harsogóan kék kanadai eget sok évig egy Cobra-15-el, majd egy Nimbus 2-vel szelte – pont az egyik világbajnok példánnyal. A hazai mércével rövid időjárási ablakokban megrepült, határokat feszegető távjai és látványos hazaérései belegravírozták a helyiekbe, milyen is a magyar virtus – különösen, hogy a tóvidék felett néha igen gyorsan és szélsőségesen változik a légköri helyzet „Nemcsak lovon jók, a magyarok egyszerűen génjeikben hordozzák a vitorlázó tehetséget is - ezt közölték velem félig tisztelettel, félig viccesen a helyi klubtagok, mikor ezt a világot a jóvoltából én is megismerhettem még 1999-ben, és a családi Skylark-III gépükkel repülhettem távokat. Jencinek a rákövetkező nyáron lehetősége nyílt, hogy ismét vitorlázhasson Farkashegy felett egy Foka-5 ülésében - most viszont magasabbra és messzebbre szállt, mint bármikor eddig. Örök fényt, boldogságot és békességes termikeket kívánunk neki odaát.
Szarka László
==========================================
Én egy személyes emlékkel búcsúznék Tőled Luxi barátom!
Kezdő voltam 1958 nyarán, Te nagymenő C vizsgás a BHG Repülőklubban, Farkashegyen. "A" vizsga kisérleteimen sorra buktam meg, a leszállásaim...! Hát hogyis mondjam, pattogtam a Vöcsökkel, mint az a deszkán, minden oktatói instrukció lepergett rólam! Akkor Te odajöttél hozzám valami olyasmivel, hogy Te öcsi (kb. 45 kg-os 15 éves gimnazista gyerek voltam!), nem úgy kell ezt a leszállást csinálni! És mondtál egy rövid mondatot, ami bevált!
Azóta én is úgy oktatom és még ellenségeim szerint is eredményesen!
Köszönöm Jenő, sohasem felejtettem el kissé fölényes, de baráti tanácsodat!
Nyugodj Békében!
darojanos
===============================
Luxemburger György Jenő
A MOM Sportrepülő Egyesület szakosztály vezetője az 1940-es években.
Kiváló szakember és pilóta. Az Ő ötlete alapján sikerült a klubnak
vásárolnia egy Kranich II-es típusú gépet Németországból.
1943. május 30-án ezzel a gépel repült Méray Horváth Róberttel távolsági rekordot Farkashegyről Belgrádba.
Cikk a MOM egyesületről a
Magyar Szárnyak című újságban
kis kiegészítéssel.
Luxemburger György Jenő
1906-2006.
Száz éves sportrepülő
Magyarország, - de minden bizonnyal az egész világ - legidősebb sportrepülőjét köszöntötte a Magyar Repülő Szövetség (MRSz) 2006. január 27-én.
A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSE) Belváros-Lipótvárosi klubhelyiségében gyűltek össze azok a repülő barátok, akik Luxemburger György Jenő sportrepülőt századik születésnapja alkalmából nagy tisztelettel és szeretettel felköszöntötték.
Az ünneplő klubtagok.
Interju Belváros-Lipótváros újságírónőjével.
Jenő bácsi 1943-ban a Magyar Optikai Műveknél Sportrepülő Egyesületet alapított. Javasolta az üzem vezetőinek, hogy vásároljanak egy Kranich típusú kétkormányos vitorlázórepülőgépet.
Ezzel a repülőgéppel 1943. május 30-án Méray Horváth Róbert pilótatársával Budapest-Farkashegy - Belgrád útvonalon vitorlázórepülő kétüléses táv- és céltáv rekordot repült 314 km-es távon.
Jenő bácsi ezüstkoszorús vitorlázórepülő, jelvényének nemzetközi (Istus) sorszáma: 2001. Magyarországon a 134. sorszámot viseli.
Rendszeresen 1948-ban repült utoljára. A repülés szeretete és művelése a családjában tovább folytatódik.
Kedvenc sportja azóta a mai napig a horgászat. Autóját maga vezeti, amikor kedve támad kimenni a Dunára horgászni.
Jenő bácsi a gazdasági és közlekedési miniszter elismerő oklevelét és a Széchenyi István emlékérmet kapta születésnapja alkalmából.
Miniszteri Elismerés Kóka János minisztertől.
Nyemecz Pali bácsi és Jenő bácsi. Ketten együtt 190 évesek.
Az oklevelet Matuz István a Magyar Repülő Szövetség főpilótája adta át.
Tisztelői és rajongói kedves kis ünnepségen köszöntötték Őt, kívánva további jó egészséget.
Búcsúzás az ünnepség után.
Az ünnepi torta.
Budapest 2006. január 29.
Látogatás a "még" 99 éves Jenő bácsinál.
Gombkötő Edit, Luxemburger György Jenő és Makai Béla
Dúzs István, Jenő bácsi és Béla bácsi
Jenő bácsi köszöntése
Ki nem hiszi, hát nézze meg,
hogy mögötte áll tíz évtized.
Ép testben, ép lelkülettel,
fiatalosan, lendülettel.
Jól kihasználva jó fejet,
hisz rekorder is volt felhők felett.
Vezetett szakosztályt, vezetett gyárat,
s lassacskán megért kereken százat.
Ki nem hiszi, hát nézze meg!
Horgászzsinórt is jól vezet,
s százévesen még gépkocsit!
Nem túlzás mindez egy kicsit?
Bizony nem, mert előttünk áll,
egy csodaember, ki produkál.
Felmutat ma is hitet, tartalmat,
keresve a szépre számtalan alkalmat.
Maradj hát körünkben, ameddig csak lehet,
mert ugyan mit számít tíz évtized!
Maradj egészséges, élj lendülettel,
s kívánunk minden jót tisztelettel!
2006. január 27.
Simon Zsuzsa
Elhunyt 2006. május 30-án.