Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) az elsőként alakult repülő egyesület, a repülővilágból kapott becenevén: Emese.

Története

Az első világháború lezárásaként 1920. június 4-én megkötött Trianoni békeszerződés megtiltotta Magyarországon a katonai repülést és a repülőgépek gyártását. A polgári repülés, a vitorlázó repülés adott új értelmet a repülés szerelmeseinek.

A Műegyetemen Pál Andor tábori pilóta vezetésével három hónapos elméleti pilótatanfolyamot indítottak. Az 50 résztvevő közül a 10 legjobban vizsgázónak repülőkiképzést ígértek. Már a tanfolyamon felmerült egy tervezéssel, építéssel, kiképzéssel foglalkozó repülőegyesület gondolata.

1921. november 10-én meg alakult a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület. Az egyesület alapítói voltak (többek között): Bánhidy Antal, Barkász Emil, Conrád Ernő, Hütl Hümér, Kincses László, Lampich Árpád, Mater József, Pálffy Elemér és Rotter Lajos. Célul tűzték ki a motoros és a motornélküli repülés fellendítését, új gépek építését, pilóta- és konstruktőr- gárda felnevelését. 1922-től engedélyezték a motoros sportrepülést.

1944-re a második világháború, a romló hadi helyzet megállította ezt a nagyívű folyamatot.

A második világháború után, 1947-ben a 40 repülőegyesület mellett újjáalakult az MSrE. 1948. február 14-én megalakult az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE), az egyesületet „államosították”, önállóságuk megszűnt. A kor politikai szellemének megfelelően 1951-ben a Műegyetemi Repülőklubot –„értelmiségi klub” – feloszlatták.

1989-től ismét felvehette a régi, patinás Műegyetemi Sportrepülő Egyesület nevet. Az egyesület keretein belül ma már a hagyományos vitorlázó és motoros szakosztályon kívül sárkányrepülő, valamint hőlégballon szakosztály működik, van ultrakönnyű szakcsoport is. Az újabb légisport-ágak újabb ígéretet jelentenek.

Új alapokról indult az egyesület műhelye. Műanyag és fémgépeket javítottak és varázsoltak újjá, csak az anyagiakon múlik, hogy új gépet építsenek, és folytassák, ami 50 éve abbamaradt.

Elnökök

• Tasnádi László az MSrE első elnöke, az első magyar aranykoszorús vitorlázógép pilóta,

• Pattantyús-Ábrahám Géza 1942-től a II. világháború végéig az MSrE tanárelnöke,

Klubtitkárok

• Újvári György (1952, majd 1955–1956),

• Katona Sándor (1953–1954),

• Tury Kornél ( 1957–1961),

• Sajti János (1961–1965),

• Dobosi János (1966–1969),

• Duzs István (1970–1984),

• Kiss Ferenc (1984–1985),

• dr. Hegedűs Dezső (1986-tól)

Repülőgépek

Repülőgép építés

Kaszala Károly pilóta egy Műegyetemi repülőgép mellett

A műegyetem műhelyében megépült az első kis motoros repülőgép, a Lampich tervezte L-1 Mama kedvence. A 12 lóerős (LE) motorját Thorotzkai Péter készítette. A sikeres repülések láttán a Műegyetem vezetői az egyetem alagsorában egy 225 négyzetméteres műhelyt biztosítottak szerkesztéssel, lakatos-, bádogos-, asztalos és kárpitosműhellyel, raktárhelyiségekkel. Néhány szakmunkással 14-16 fiatal mérnök és egyetemi hallgató tervezte és építette a gépeket. Tervezőiroda vezetője Rubik Ernő őt Jancsó Endre követte.

1925. szeptember 4-én elkészült a Lampich-Thorotzkai L-2 Róma ultrakönnyű repülőgép, 18 LE-s háromhengeres deltamotorral. Műszerei pedig nem voltak, kizárólag a pilóta felkészültségén múlott minden eredmény. A géppel három világrekordot repültek. A távolsági világrekordja végcélja után kapta a Róma nevet. Bánhidi Antal (több leszállással) 5000 kilométert repült vele Észak-Európában, ezt a teljesítményt ilyen kategóriájú kisgéppel nem szárnyalta túl senki.

Sorra épültek az új típusok, az L-4 Bohóc – műrepülésre is alkalmas kétfedelű, faépítésű repülőgép –, az L-9 , Bánhidi-Lampich BL-5-je, BL-6-ja – iskola és gyakorló repülőgépek. Bánhidi 1930-ban tervezte és építette a Gerlét, mellyel a harmincas években körülrepülte a Földközi-tengert. 1937-ben két Gerle eljutott Dél-Amerikába is, ahol az egyikkel repülő Bánhidi elsőkét rajzolt a levegőben térképet az addig ismeretlen tájakról.

Az elkészült motorosgépek: az M-19 – kétüléses gyors túragép-, az M-21 – együléses műrepülőgép-, az M-24 – kétüléses, behúzható futóműves túragép-, az M-25,- M-28 Daru, az M-30 Fergeteg kétüléses vitorlázó repülőgép és az EM-29 egymás melletti üléses iskolagép. A leghíresebb az M-22 többfeladatú műrepülő vitorlázógép lett. 1940-ben Egyiptom rendelt egy M-24 túragépet (a szállító pilóták Tasnádi László és Vadas László a háború tüzébe került a Földközi-tenger átrepülésével, de a gépeket bravúrosan leszállították) és egy M-22 vitorlázógépet, a Turul-t. Beniczky Lajos Fergeteg vitorlázógépe, Jancsó-Szegedy M-21 és Rubik Ernő Pinty motorosgépe a kor világszínvonalat képviselték tervezésük, műszaki megoldásaik és repülőtulajdonságaik tekintve.

Tervezők

Az (MSrE) közösségben tevékenykedők közül kerültek Magyarország repülőgép konstruktőrei: (például) id. Rubik Ernő, Samu Béla, Jancsó Endre, Szokolay András, Szegedy József.

Pilótaképzés

Az érdi repülőtábor

1929-ben megalakult a MSrE első kiképző-repülő-tábora, egy érdi legelőn. Endresz György (a későbbi magyar óceánrepülő), Dobos István, az egykori rákosmezei aviatikus és Kaszala Károly volt tábori pilóta, világrekorder voltak az első oktatók. A képzés a Bánhidi-Lampich BL gépekkel történt. Az első vizsgázók lettek a magyar repülés kiválóságai: (például) Kaltenbach Henrik, Király Andor, Marton Pál, Neuschwedtler Dezső, Samu Béla, Rubik Ernő, Skabszky Árpád, Szegedy József.

Az MSrE pilótái kezdeményezték a vidéki városokban megtartott repülőnapokat. Bollmann Béla, Tasnádi László, Pettendy János műrepülésekkel népszerűsítették a repülést (például): Tasnádi László, Auguszt Lajos, Eörsi Nagy Lajos, Nagy Hugó, Lenkei Antal, dr. Szomolányi Károly.

A második világháború után új nemzedék tanulta meg a repülést (például): Szereday Pál, Fekecs Gábor, Avarosy Éva vagy az 1991. világbajnoki magyar csapat kapitánya Katinszky Elemér.

Az utóbbi években európai klasszisokat nevelt ki az egyesület. Negró Kornél 19 évesen 1991-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon az előkelő 7. helyezést érte el. Verebély Zoltán 21 évesen nyerte az 1991. évi vitorlázó standardosztályú nemzeti bajnokságot.

Repülőtér

Az egyesület vitorlázó repülőtere a hármashatárhegyi repülőtér.

Galéria

Kapcsolódó szócikkek

• Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány

További információk

• Az egyesület weboldala

Források

• MSrE. atw.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)

• MSrE. lhhh.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)

• MSrE. wenckheim.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)

• MSrE. oszk.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)

• MSrE. atw.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)

• MSrE. atw.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)

• MSrE. atw.hu. (Hozzáférés: 2013. január 29.)