Alighanem minden idők leghosszabb, vitorlázórepülővel teljesített távrepülését abszolválta húsvétvasárnap Jim Payne, a Perlan Project pilótája, aki 2907 kilométeres repülésében még legalább száz-százötven kilométert hagyott benne az OnlineContest szabályai miatt. A 250 kilométer per órás átlag is legalább ennyire figyelemre méltó.
Korábban már írtunk a Perlan Projectről, amelynek legfőbb célja egy motor nélküli repülőgép feljuttatása 90 ezer láb (nagyjából 33 ezer méter) magasságba, pusztán a levegő hullámmozgásának segítségével. Ebben a kutatásban vesz részt Jim Payne, aki nem csak Észak-, hanem Dél-Amerikában is kitartóan keresi a legerősebb, leghosszabb légköri hullámokat. Jimnek nagy szerencséje van több szempontból is: egyrészt Mindenben, Nevadában a Sierra Nevada hegyeinek hátoldalán rendszerint elég jók a szélviszonyok, és gyakran van hullám. Másrészt azért is könnyebb neki, mert időről-időre talál egy tehetős szponzort, aki támogatja a repüléseit. Korábban Steve Fossett-tel dolgozott együtt, most pedig az első űrturista, Dennis Tito fizeti a számlákat, így Jimnek csak egy dolga van: ha jó az idő, felszáll.
Míg korábban a csapat tagjai egy DG-1000-es géppel repültek, addig nemrég sikerült beszerezni egy Arcust, ami ívelőlapjainak köszönhetően sokkal kedvezőbb repülési tulajdonságokkal rendelkezik a nagyobb sebességtartományokban. Ennek köszönhetően az utóbbi időben jelentős átlagsebesség-javulást láthattuk a Perlan pilótáinál, ami egyre hosszabb távok lerepülését tette lehetővé.
Az idei évben is már több 1500 és 2000 kilométer feletti távot teljesítettek a Perlan repülői, jellemzően 10–12 órás repülések során. Az idei legnagyobb sikert azonban Húsvét vasárnapján sikerült elérni, amikor az időjárás is kedvezőnek bizonyult, és minden a helyén volt. A gép, kabinjában Payne és másodpilótája, Alan Coombs, napkeltekor már a levegőbe emelkedett, és onnantól nem volt megállás. Reggel tízre már 650 kilométert tettek meg, 210-es átlaggal, és egyre csak döntötték a rekordokat. Dél után nem sokkal 255 kilométer per órára javították az ezer kilométeres hurok világrekordját, délután háromra pedig már 2000 kilométer felett jártak. Végül 2907 kilométeren állt meg a számláló, de ebbe nem számított bele az utolsó fordulópont és a mindeni repülőtér között megtett több, mint száz kilométer, ugyanis az OLC versenyszabályzata szerint csak hat repült szár számít bele a teljes repülésbe, így a végső összesítésben csak a 2907 kilométert vették figyelembe.
A távrepülés világrekordját így továbbra is Klaus Ohlmann tartja 2003-ban teljesített, 3009 kilométeres, három fordulópontos szabadtáv-rekordjával. A FAI listájára Payne mostani repülése nem volt veszélyes, hiszen túl sok fordulópontot használt fel (a FAI szabályai sokkal szigorúbbak, mint az OLC szabályai, és nem is lehet annyi szárat tenni a hivatalos, rekordnak deklarált távba, mint a „lazább” OLC-ben), viszont a sebességi számokban Payne most nagyon sok rekordot döntött. Így többek között az 1000, a 750, az 500 és a 300 kilométeres amerikai hurokrepülési sebességi rekordokat, illetve az 1000 kilométeres hurkon világrekordot is. Nehéz elhinni, hogy alig négy óra alatt lehetséges egy motor nélküli repülőgéppel ezer kilométert megtenni, de most ez is sikerült.
A nagy kérdés most már csak az, hogy az új géppel Payne vajon fel tud-e menni háromezer kilométer fölé (biztosan meg fogja próbálni), illetve mennyi ideig van még biztonságban Klaus Ohlmann 2003-as rekordja. Ez utóbbi azért nehezebb falat lesz, mert maximum három szárból kell összehozni, ilyen hosszú hegyláncok pedig csak Dél-Amerikában, az Andok bércei mentén vannak, viszont Dennis Tito pénzével és Jim Payne tapasztalatával lehet, hogy a német ász legfényesebb eredménye sem lesz már sokáig biztonságban.