2015. április 15-én két új országos rekord született kétüléses kategóriában vitorlázórepülésben. Jelenleg a rekord hitelesítés alatt áll. Laurinyecz Sándor és Borkuti Béla pilóták a Békéscsaba–Pásztó–Mátészalka–Békéscsaba 540 kilométeres útvonalon, deklarált háromszögön távolsági és 119,76 kilométer per órás sebességi csúcsot állítottak fel. Jól vizsgázott az EB28Edition kétüléses vitorlázó repülőgép, amely nélkül nehéz lett volna a csúcsjavítás. Ebben a kategóriában jelenleg ez a legjobb teljesítményű repülőgép, köszönet érte a Borkuti Béla pilótának és szponzornak, aki bérli a repülőgépet.

Az előzmények

És akkor kicsit részletesebben: nemrég számolt be az iho/repülés ennek a remek gépnek az érkezéséről és első repüléseiről Magyarországon: a rendkívül modern, segédmotorral felszerelt, több mint 28 méteres fesztávolságú német konstrukció gyári adatok szerint 65-ös siklószámmal végre igen ütőképes és esélyes repülőgép lesz a nyári őcsényi Vitorlázórepülő Eb-re két magyar pilótának. A helyzet eddig sokszor fordított volt: a tehetséges magyar versenyzők sűrűn kellett, hogy megelégedjenek a maguk nem annyira jó helyezésével, mert a gépük teljesítménye nem érte el az élmezőnyét: most viszont itt van ez a csodamadár, és ahogy sikerül összesimerkednie gépnek és pilótának, annál több lehet a remény a jó szereplésre.

Már korábbi cikkünkben is jeleztük, hogy ez az ismerkedés feltehetően újabb magyar rekordokra vezethet még a verseny előtt: nos íme meg is született az első kettő. Hogy hogyan, arról maga Laurinyecz Sándor küldött beszámolót az iho/repülésnek.

„Már több mint 20 órát sikerült gyakorolnunk az EB28-as típussal. Olyan, mint egy paripa, amit be kell törni, igazi izomgép. Nagy fesztávja, tömege miatt elég lassan lehet táncba vinni a termikekben. Viszont nagyon jól siklik, hatásosan delfinezik.

Borkuti Béla másodpilóta és komputermester a hátsó ülésben bűvöli az LX ZEUS fedélzeti navigációs berendezést és számítógépet, figyeli a korlátozott légtereket és állítja a Mc értékeket az optimális siklósebességhez. Megosztjuk a munkát és jobban oda tudunk figyelni, összpontosítani a feladatunkra.

Ezen a napon már korán kaptuk a híreket, ki milyen távra indul, megnéztük az aktuális időjárási adatokat, termikszámításokat. Csak felszállás előtt dőlt el végleg a tervezett repülés útvonala. Végül a Békéscsaba–Pásztó–Mátészalka–Békéscsaba 540 kilométeres háromszög repülés mellett döntöttünk. Alacsonyról, 1200 méterről indultunk, gondolva arra , ha későn érkezünk, ne legyen több 1000 méternél a magasságkülönbség az indulás és az érkezés között.

Gyöngyös és vidéke

Kétméteres emelésekben tempóztunk Pásztó, az első fordulópont felé. Felhőpamacsok alatt delfinezve haladtunk, csak az erősebb emelésekben álltunk meg. Azután a távoli horizonton megjelent a Mátra körvonala. Messziről látszottak a masszív cumulusok a Mátra déli oldalán. 3 m/s-os emeléseket sikerült kikörözni. Pásztó fordulás után kiváltottunk ismét a Mátra déli oldalára, majd a Kékes után egy sötét felhő alól láttunk egy vitorlázógépet felénk haladni magasan. Már tudtuk, hogy jó emelése lehetett, meg is találtuk.

Szép látvány tárult elénk, amikor végigrepültük a Mátra és a Bükk-hegység déli lejtőit. Gyöngyös, Eger és a távolban Miskolc városát elhagyva elértük a Tiszát, Tiszaújváros magasságában. Az időjárás tartva jó periódusait, mi pedig jó siklópályát választva, elérjük Mátészalka térségét, a második fordulópontot. Majd szembe szélbe fordulva, irány az utolsó szár a cél felé.

A gép műszerfala

Debrecen Infónak bejelentkezünk, keresztezzük a légterét. A furcsa lajstromjel hallatán érdeklődve kérdezi repülőgépünk típusát. „Ez egy szuper kétüléses vitorlázógép, 28,3 méter fesztávval és 65-ös siklószámmal” – hangzott a válaszunk. További jó utat kívánt, mi pedig lassan elértük a végsikláshoz szükséges optimális magasságot.

Hatvanhat kilométerről kezdtük a végsiklást, majd beérve a célba, nagy volt az öröm. 18 kilométer per órával sikerül megdönteni a régi rekordot!

Egy kis statisztika a repülésről: átlagemelés 2,4 m/s, 16 termikben emelkedtünk, átlagos siklósebesség 161 kilométer per óra, siklószám 60! Kicsit óvatosak voltunk.

Nyíregyháza, még a reptér is kivehető

A tervek szerint folytatjuk majd a rekordok javítását, közben készülünk a versenyekre. Május elején Szeged-Szatymazon az LX Navigation Cup versenyen indulunk először.”

2015. április 15-én két új országos rekord született kétüléses kategóriában vitorlázórepülésben. Jelenleg a rekord hitelesítés alatt áll. Laurinyecz Sándor és Borkuti Béla pilóták a Békéscsaba–Pásztó–Mátészalka–Békéscsaba 540 kilométeres útvonalon, deklarált háromszögön távolsági és 119,76 kilométer per órás sebességi csúcsot állítottak fel. Jól vizsgázott az EB28Edition kétüléses vitorlázó repülőgép, amely nélkül nehéz lett volna a csúcsjavítás. Ebben a kategóriában jelenleg ez a legjobb teljesítményű repülőgép, köszönet érte a Borkuti Béla pilótának és szponzornak, aki bérli a repülőgépet.

Az előzmények

És akkor kicsit részletesebben: nemrég számolt be az iho/repülés ennek a remek gépnek az érkezéséről és első repüléseiről Magyarországon: a rendkívül modern, segédmotorral felszerelt, több mint 28 méteres fesztávolságú német konstrukció gyári adatok szerint 65-ös siklószámmal végre igen ütőképes és esélyes repülőgép lesz a nyári őcsényi Vitorlázórepülő Eb-re két magyar pilótának. A helyzet eddig sokszor fordított volt: a tehetséges magyar versenyzők sűrűn kellett, hogy megelégedjenek a maguk nem annyira jó helyezésével, mert a gépük teljesítménye nem érte el az élmezőnyét: most viszont itt van ez a csodamadár, és ahogy sikerül összesimerkednie gépnek és pilótának, annál több lehet a remény a jó szereplésre.

Már korábbi cikkünkben is jeleztük, hogy ez az ismerkedés feltehetően újabb magyar rekordokra vezethet még a verseny előtt: nos íme meg is született az első kettő. Hogy hogyan, arról maga Laurinyecz Sándor küldött beszámolót az iho/repülésnek.

„Már több mint 20 órát sikerült gyakorolnunk az EB28-as típussal. Olyan, mint egy paripa, amit be kell törni, igazi izomgép. Nagy fesztávja, tömege miatt elég lassan lehet táncba vinni a termikekben. Viszont nagyon jól siklik, hatásosan delfinezik.

Borkuti Béla másodpilóta és komputermester a hátsó ülésben bűvöli az LX ZEUS fedélzeti navigációs berendezést és számítógépet, figyeli a korlátozott légtereket és állítja a Mc értékeket az optimális siklósebességhez. Megosztjuk a munkát és jobban oda tudunk figyelni, összpontosítani a feladatunkra.

Ezen a napon már korán kaptuk a híreket, ki milyen távra indul, megnéztük az aktuális időjárási adatokat, termikszámításokat. Csak felszállás előtt dőlt el végleg a tervezett repülés útvonala. Végül a Békéscsaba–Pásztó–Mátészalka–Békéscsaba 540 kilométeres háromszög repülés mellett döntöttünk. Alacsonyról, 1200 méterről indultunk, gondolva arra , ha későn érkezünk, ne legyen több 1000 méternél a magasságkülönbség az indulás és az érkezés között.

Gyöngyös és vidéke

Kétméteres emelésekben tempóztunk Pásztó, az első fordulópont felé. Felhőpamacsok alatt delfinezve haladtunk, csak az erősebb emelésekben álltunk meg. Azután a távoli horizonton megjelent a Mátra körvonala. Messziről látszottak a masszív cumulusok a Mátra déli oldalán. 3 m/s-os emeléseket sikerült kikörözni. Pásztó fordulás után kiváltottunk ismét a Mátra déli oldalára, majd a Kékes után egy sötét felhő alól láttunk egy vitorlázógépet felénk haladni magasan. Már tudtuk, hogy jó emelése lehetett, meg is találtuk.

Szép látvány tárult elénk, amikor végigrepültük a Mátra és a Bükk-hegység déli lejtőit. Gyöngyös, Eger és a távolban Miskolc városát elhagyva elértük a Tiszát, Tiszaújváros magasságában. Az időjárás tartva jó periódusait, mi pedig jó siklópályát választva, elérjük Mátészalka térségét, a második fordulópontot. Majd szembe szélbe fordulva, irány az utolsó szár a cél felé.

A gép műszerfala

Debrecen Infónak bejelentkezünk, keresztezzük a légterét. A furcsa lajstromjel hallatán érdeklődve kérdezi repülőgépünk típusát. „Ez egy szuper kétüléses vitorlázógép, 28,3 méter fesztávval és 65-ös siklószámmal” – hangzott a válaszunk. További jó utat kívánt, mi pedig lassan elértük a végsikláshoz szükséges optimális magasságot.

Hatvanhat kilométerről kezdtük a végsiklást, majd beérve a célba, nagy volt az öröm. 18 kilométer per órával sikerül megdönteni a régi rekordot!

Egy kis statisztika a repülésről: átlagemelés 2,4 m/s, 16 termikben emelkedtünk, átlagos siklósebesség 161 kilométer per óra, siklószám 60! Kicsit óvatosak voltunk.

Nyíregyháza, még a reptér is kivehető

A tervek szerint folytatjuk majd a rekordok javítását, közben készülünk a versenyekre. Május elején Szeged-Szatymazon az LX Navigation Cup versenyen indul

A repülőgépek versenyében a vitorlázó kategória helyzeti előnyben van: az igazi teljesítménygépek hosszú és keskeny (kis húrhosszúságú) szárnyakkal, karcsú törzsekkel épülnek, ráadásul általában fehér színben. Karcsúbb, kecsesebb kreatúrákat elképzelni is nehéz az aviatikában. Ehhez persze jön még egy „trükk”, az, ahogy a mai modern műanyaggépek szárnyai mozognak.

(fotók: Binder Flugzeugbau)

Ahogy nő ugyanis a sebesség, ezek a karcsú, rugalmas szárnyak felhajlanak, és egészen elképesztő látványt kölcsönöznek a suhanó madaraknak. Külön emeli a szépségét az osztatlan, egy darabból készült kabintető. Ez a csodálatos gép, az EB 28 egy német típus, a Binder-féle Flugmotoren und Flugzeugbau alkotása.

A következő gyári fotón méginkább érzékelhető, milyen az, ha egy kétszemélyes repülőgép 28,3 méteres fesztávolságú. A törzs tetején lévő fekete sáv azt jelzi, hogy ráadásul az új és igen hasznos „divatnak” megfelelően ez a teljesítménygép is rendelkezik egy kibocsátható és behúzható motorral. A gép siklószáma 65, vagyis egy méternyi magasságvesztés mellett 65 métert jut előre. Gondoljunk bele, mit is jelent ez: mondjuk ha valaki Dunakeszi fölött valamivel több mint ezer méter magasról siklásba fog, ideális esetben mindenféle emelés nélkül egészen a Gyöngyös környéki Pipishegyi repülőtérre tudna ezzel a géppel elrepülni.

Számunkra külön öröm, hogy egy ilyen gyönyörű géppel fél éven át magyar pilóták is repülnek. Laurinyecz Sándor békéscsabai sportrepülő, a magyar élmezőny egyik jelese mondta el az iho/repülésnek: a bérelt gép Laurinyecz Sándorral és a hátsó ülésben a szponzor és ugyancsak versenypilóta Borkuti Bélával nyáron ott lesz az őcsényi Vitorlázórepülő Európa-bajnokság mezőnyében. Ami a laikus számára is azt jelenti, hogy a legjobb technikát felvonultató szabad osztályban a mi sportolóink végre egy olyan repülőgéppel versenyeznek, amely valóban a tehetségüknek megfelelő pozíciót nyújt nekik, korábban ugyanis sokszor az volt a küzdelem lényege, sikerül-e magyar pilótának a legjobbaklhoz képes gyengébb teljesítményű vitorlázógéppel is bekerülni a dobogóesélyesek közé.

(fotó: Nagy-Kovács Beáta Míra)

A hosszú szárnyú madarat néhány napja Budaörsön repülte be néhány hazai ász, majd szállítókocsin vitték Békéscsabára. Reméljük, lesz még alkalmunk Őcsény előtt részesülni abban az esztétikai élményben, hogy a levegőben látjuk a jelenleg Magyarországon fellelhető legnagyobb fesztávolságú vitorlázógépet.