HÁRMASHATÁRHEGYI SPORTREPÜLÉSÉRT ALAPÍTVÁNY

Makai Béla
1922. január 6. - 2008. július 15.

Messze már az az idő, amikor a rákoshegyi fiatalember - Makai Béla - kirándulás közben a farkashegyi Kút-völgybe tévedt és ott meglátta a vitorlázórepülő-gépeket. Azonnal meglátta az általuk elérhető lehetőségeket s ezek reményében jelentkezett 1939-ben a farkashegyi MOVERO-nál, hogy megtanuljon ezekkel a gépekkel repülni és megismerhesse a repülés szépségét. Akkor ez nem ment olyan gyorsan, mint manapság és szorgos munkájára volt szükség, hogy 1942-re már C vizsgás segédoktatóként taníthassa a repülni vágyó fiatalokat. Innen kezdve repülő élete meredeken ívelt felfelé, a repülés vált élete céljává.

1943 május 30-án elrepült a délvidéki Titelre, azon a napon, amikor a legendás hírű Méray Horváth Róbert Belgrádig jutott Kranich típusú kétkormányos vitorlázógépével a hátsó ülésben Luxemburger György Jenővel. Ezt követően a Nemzeti Repülő Alap oktatója lett. Kalandos katonáskodása után, bujkálva élte át Budapest ostromát.

A háborús események borzalmai után 1945. február 13.-án már a Magyar Aero Szövetség-ben járt, hogy annak újjáalakulása után, mint a vitorlázórepülés vezetője a repülés megindulásán munkálkodjon. Lelkes repülőtársaival együtt gyűjtötte a Repülő Alap megmaradt értékeit, amelyek a háborús pusztítás után megmaradtak, hogy azok minél előbb a hazai repülés ügyét szolgálhassák.

Az 1948-ban megalakult Országos Magyar Repülő Egyesületnél és útódainál dolgozott, mint repülőtér parancsnok, repülési osztályvezető és lelkesen ellátott más funkciókat is. Munkájával mindig egyik megbecsült vezetője volt a magyar repülésnek. Ennek elismerését igazolják azok a kitüntetések, oklevelek stb., amelyeket kapott. Mint sportrepülőnek, jelentős eredményeinek számítanak Titel-i és erdélyi távrepülései, valamint az 1948, 1949 és 1950 évek vitorlázórepülő versenyein elért eredményei. Munkája nyomán sok fiatal ismerhette meg a vitorlázórepülés szépségeit.

1956 derékba törte életpályáját. A repülésből eltávolították, a repüléstől eltiltották. Az ezt követő nehézségeket hozó küzdelmes évek után a "Csőszerelő Ipari Vállalat"-nál talált véglegesen helyet magának, ahol bizalmat, megbecsülést kapott. Innen került elismert vezetőként nyugdíjba.

A repülésből hosszú ideig tartó kizártsága után jólesett számára az elismerés, amit 1991-ben Göncz Árpádtól, és a Pro Urbe díj, amit 1994-ben Budapest V. kerületétől kapott.

Boldog házasságban élt 60 éve feleségével, aki odaadóan állt mindenkor mellette, hogy segítse a nehézségeken átverekednie magát. Fiának tragikus elvesztése után örömöt jelentett neki unokája és új fényt hozott életébe szeretett dédunokájának megszületése.

Jelentős tevékenységet vállalt abban a szervezetben, amely a rászoruló társak támogatását szolgálja.