HÁRMASHATÁRHEGYI SPORTREPÜLÉSÉRT ALAPÍTVÁNY

Befejezve az albumunk felújítása!

Veterán pilóták gyűltek a csabai reptérre

Domokos Gergő, a Hajdúszoboszlóhoz közeli Ebesről kerekedett fel. A békési származású erdész nem sajnálta a fáradtságot, hiszen egykori pilótatársai mellett azok a fák is várták, amelyeket a reptéren ötven évvel ezelőtt maga ültetett.

- A mi időnkben a repülés rengeteg önkéntes munkával járt, a hétvégéket hangárpakolással, gépmosással töltöttük. Szívesen tettük, azért a pár perc repülésért a csillagokat is lehoztuk volna - idézte fel az itt töltött tíz esztendőt Domokos Gergő, aki erdészként Badacsonyi Béla bácsival, az akkori parancsnokkal ültette el a mára öles derekúvá lett nyíreket és nyárfákat.

A múlt tanúja az a nyolcszáz felvétel is, amely a kör elektronikus fotóalbumát gazdagítja. Az alapító Párzsa László szombaton vetítéssel lepte meg barátait. A rég látott képek megannyi emléket csaltak elő. Az adomázásban a ma már Velencén élő Kovács János, a repülőklub egykori kiképzésvezetője is jeleskedett. Társai biztatására felidézte egy izzasztó sétarepülés történetét.

- Negyvennyolc kilós pilótaként, a súlyhatár tartása végett mellém a testesebb utasokat ültették. Az asszonyság, miután bekötötték, engedelmesen markolta a hevedert, ám amint emelkedni kezdtünk ijedtében megragadta a botkormányt. Nem udvariaskodhattam sokáig, könyékkel oldalba kellett vágnom, hogy átengedje a kormányt - mesélte Kovács János, aki annak idején Jelenia Góra-Poznan-Jelenia Góra érintésével, közel 400 kilométeres távrepüléssel nemzeti rekordot állított fel. A nyugalmazott műszaki tanár ma is repül, akár több, a szombati találkozón részt vett társa.

A szegediek üdvözletét Bors László hozta el. A klubvezető elújságolta, a tagjaik közt tisztelhetik Papp Jánost, az ország legidősebb veterán repülőjét. Jani bácsit a 101. születésnapján az otthonában kis küldöttség köszöntötte fel. A jó kedélyű házigazda ennek örömére történetmesélésbe kezdett, s a háromórás múltidézésben az 1909-es világra jöttétől 1930-ig jutott el. Megegyeztek, a következő születésnapon onnan folytatják.

A békéscsabai veteránok maguk is azzal búcsúztak egymástól: jövőre, veletek ugyanitt.