Göncz Árpádra emlékezünk
2015. október 06., kedd, 13:56 Utolsó frissítés: 2015. október 06., kedd, 16:35
Szerző: hvg.hu
93 éves korában elhunyt Göncz Árpád volt köztársasági elnök. 1922. február 10-én született Göncz Árpád József Attila-díjas magyar író, műfordító, politikus. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, melyből 1963-ban szabadult. A rendszerváltás után a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották. Képes összefoglalónkban pályájának rövid áttekintésével búcsúztatjuk Göncz Árpádot.
Életének 94. évében, családja körében elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke kedden - tudatta a család nevében Gulyás András titkárságvezető az MTI-vel. Temetéséről később intézkednek.
Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték, 1963-ban szabadult.
A második világháborút követően kisgazda, majd a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetsége politikusa volt. 1990-ben tagja lett a rendszerváltás utáni első szabadon választott Országgyűlésnek, amelynek első elnökévé is választották. Pozíciójából adódóan betöltötte az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, majd augusztusban a harmadik Magyar Köztársaság első elnökévé választották. Tisztségét 2000-ig viselte.
Utolsó éveiben az egykori államfő kerülte a nagyobb nyilvánosságot - bár ritkán adott interjút is -, utolsó hivatalos szereplése 2013-ban volt, amikor részt vett egy róla szóló könyv bemutatóján. Egy közeli forrásból korábban úgy értesült a Bors, hogy időskorából fakadó betegeskedése Göncz Árpád miatt egyre ritkábban hagyta el budai lakását, főleg családjával töltötte hétköznapjait.
2015.10.10 11:15
Ebben a rovatban általában kíváló minőségű, gyönyörű képeket közlünk, ez a mostani nem túl jól sikerült, de megvan a maga értéke és jelentése. A II. világháború előtti repülővilág jellegzetes pillanata: egy fiatalember a lehető legegyszerűbb repülőalkalmatosságon, feltehetően egy német, vagy itthon utángyártott Zögling vitorlázógépen készül startra. Mintha csak egy sámlin ülne, felette egy szárny, a növendék igazi kabin híján egy a villamosokéhoz hasonló kapaszkodóba fogódzkodik bal kézzel, jobbal persze a botot markolja, a lábak a pedálokon, a csúszótalp elején ott van bekötve a gumikötél, majd a következő pillanatokban jönnek a parancsok: kihúzni, futni, el! – és a gumikötél parittyaként lövi ki az egyszerű gépet a domboldal fölé.
A fotón szereplő fiatalembert Göncz Árpádnak hívták, oktatói egyike pedig Rubik Ernő volt, ma már hozzá kell tenni, természetesen az idősebb. A növendék, az esztergomi cserkészrepülők egyikeként, a B-vizsgáig jutott, vagyis már nem csak egyenesen siklott, hanem fordulókat is hajtott végre a nem túl hosszú repülések során. Hogy életpályáján mennyire messzire, milyen magasra jutott, az talán összefügg ezzel a pillanattal is, noha az életrajzok sokat nem foglalkoznak a légi kalanddal. A repülés erősen meghatározhatja, legalábbis befolyásolhatja egy ember jellemét. A szabadság és a fegyelem különleges vegyüléke, megtetézve a közösség szeretetével, sok jó embert nevelt a világra.