Tóni Bácsi szellemes bejegyzése könyvének dedikálása alkalmából.

Olvashatóbban:

"A rossz pilóta a butaságnak is, a jó csak a biztosnak, az igazi a lehetetlennek is nekivág.

Simóné Avarosy Évának 

emlékül

Tóni bácsi

Budaörs, 1983. X. 24.

============================================

Bánhidi Antal nemrég előkerült levele

2010 szeptember 04-én emléktáblát avattunk Bánhidi Antal tiszteletére lakóháza előtt.

 

====================================

Bánhidi Antal

A „GERLE 13" útja.

 A GERLE 13 útja - átvitt értelemben - 1912-ben kezdődött, amikor a gyermek Bánhidi Antalt szülei elvitték Szatmárnémeti határába két fivérével együtt, hogy megnézzék Székely Mihály bemutató repülését.

Ott nem Székely Mihály repült, hanem az EMBER. Írta később Bánhidi Antal „Pilóta lettem" című könyvében.

Bánhídi Antal 1920-ban a határon kifelé folyó Szamoson úszva szökött át Magyarországra.

Jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára.

Jelentkezett az egyetemen meginduló pilótaiskolára. Elkésett, Rotter Lajos segítette.

Alapítója volt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek 1921-ben.

Lampich Árpáddal megtervezte az első magyar iskola-repülőgépeket. Legsikeresebb volt a „RÓMA" elnevezésű 18 lóerős kisrepülőgép.

A GERLE típusú repülőgépet 1930-ban tervezte és építette meg. Több is épült belőle, a legsikeresebbnek a GERLE 13 bizonyult.

A Földközi Tenger körüli repülésen kívül számos nagy repüléssel hívta fel a figyelmet magára és a GERLÉRE.

Londonból Debrecenbe repült leszállás nélkül.

Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett 15 ezer kilométeres utat tett meg.

Irányította az első magyar óceán-átrepülés műszaki előkészületeit, Amerikába utazott, hogy segítse Endresz György és Magyar Sándor felkészülését.

1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, majd 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének munkatársa volt.

A II. világháborúban a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevője, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője lett.

1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium légügyi osztályának repülőgép-tervezője, ezután a Járműfejlesztési Intézet rajzellenőre.

1992-ben Széchenyi díjat kapott.

2005. május 31.

...........................................

Bánhidi Antal 1902. december 23-án született Szatmárnémetiben. Középiskoláit az ottani református gimnáziumban végezte. Mivel a Budapesti Műszaki Egyetemen akart továbbtanulni, 1920-ban a Szamost átúszva átszökött Magyarországra.

Beiratkozott a műegyetemre, és amikor pilótatanfolyamot hirdettek meg, rögtön jelentkezett. A tanfolyam 50 hallgatójából az első tizet gyakorlati kiképzésre javasolták: Ő is köztük volt Lampich Árpáddal és Rotter Lajossal együtt. A kiképzés azonban elmaradt a trianoni békeszerződés repülési tilalma miatt.

  1921-ben Maier József, Lampich Árpád és Rotter Lajos mellett alapító tagja a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületnek. Mielőtt még Melczer Tibor tanársegédjévé érett volna, a műegyetemi hallgató kénytelen volt szabadidejében repülőgép-szerelői munkával megkeresni a tandíjra és a kenyérre valót a MALERT-nél, a Franco Roumaine-nél és az Aeroexpressz Rt-nél. Részt vett közben az MSrE munkájában is. A Lampich által tervezett 12 lóerős L-1 repülőgép kivitelezésében segített, majd a 18 lóerős L-2 Róma és L-4 megalkotásában működött közre. Első önálló munkája során a 30 lóerős L-4-et 60 lóerősre alakította át.

1927-ben a Magyar Repülő Szövetség megbízásából Lampich Árpáddal közösen megtervezte a BL-5 és BL-6 gépeket, ezekből több példányt is legyártottak.

 1930-ban alkotta meg a Gerlét, amelyből Magyarországon és Ausztriában is több példány készült.

A Gerle továbbfejlesztéséből született a 140 lóerős Csikó, amelyet a BSZKRT S.E. épített meg.

  Az L-2 Róma 1927-1928-ban repült két világrekordja után 1929-ben Bánhidi a svédországi Karlstadtba vitte a gépet egy kiállításra, ahonnan aztán Hollandián keresztül érkezett haza. A semmilyen navigációs eszközzel, még iránytűvel sem rendelkező 18 lóerős géppel 5000 km-t repült! A Róma 1930-ban - Lampichhal - ismét világrekord lett.

 1931: a Magyar Repülő Szövetség Bánhidit Amerikába küldi az óceánrepülés műszaki előkészítésére és a szükséges számítások elvégzésére.

1932: a Gerlével műrepül a berlini nemzetközi repülőnapon, s a műrepülő világbajnok Fieseler mellett - aki egy 450 lóerős géppel csinált bemutatót - a legnagyobb elismerést vívja ki. Ezt követően Svédországba viszi a gépet bemutatásra.

1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgépen 100 óra 22 perc repülési idő alatt körülrepülte a földközi-tengeri partvidéket, és a 12 258 kilométeres út során 22 város repülőterét érintették.

Teljesítményük mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban kiemelkedő. Több cég kap az alkalmon, hogy felhasználja népszerűségüket termékei reklámozására: pl. az Egri Dohánygyár egyik cigarettafajtáját Gerle névvel bocsájtja ki, a Castrol cég az üzemanyagát, a Bosch cég pedig gyújtógyertyáját reklámoztatja vele.

1937: két Gerlével és Albrecht főherceggel dél-amerikai expedíción vesz részt, amelynek során az őserdők felett 17 500 km-t tesznek meg.

Bánhidi Antal 1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének munkatársa volt. A II. világháborúban mint tartalékos repülő hadnagy a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevője, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője, 1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályának repülőgép-tervezője, ezután a Járműfejlesztési Intézet rajzellenőre. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott életműve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért. 

Bánhidi leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülés után 1937-ben több mint 15 ezer kilométeres utat tett Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ez a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított.

Katonai szolgálatát vadászrepülőként teljesíti: főhadnagyi rangot ér el.

A 40-es években a MALERT-nél főpilóta polgári alkalmazásban. 1942-ben a Héjjas Iván által kezdeményezett MALERT-perben koholmányok alapján hűtlenséggel vádolják, és több pilótatársával együtt letartóztatják. A hadbírósági tárgyaláson mindnyájukat felmentik.

   A második világháború felé Bánhidi Antal egy Ju-52 szállítószázad kötelékében repül. A háború után a KPM Légügyi Főosztályán dolgozik, s egyben a főpilótai beosztást is ellátja. A fordulatot követő elbocsájtás után a Járműfejlesztő Intézetnél helyezkedik el, onnan is megy nyugdíjba.

  Alacsony nyugdíja miatt- hogy megélhetését biztosítsa - a kertjében termett virágot és gyümölcsöt feleségével együtt jó ideig az érdi piacon árusította. A Róma újjáépítésében társadalmi munkában vett részt.

  A repülésben szerzett érdemeiért a második világháború előtt háromszor kapott Signum Laudist.

 1991-ben rehabilitálták, a honvédelmi miniszter repülő őrnagyi rangot adományozott neki. Ugyanebben az évben a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét is megkapta.

1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. A díjjal járó 750 000 Ft-ból alapítványt létesített, melynek kamataiból a szatmárnémeti református gimnázium szegény sorsú diákjait segélyezik.

  A műegyetem részéről a mai napig semmiféle elismerésben nem részesült. Lampich Árpád, Rotter Lajos, Rubik Ernő és Samu Béla sem.  "

 

 

 

Gerle Walter motorral

A MÉM Repülőgépes Szolgálat tanműhelyében Dr Takáts László irányításával 1989-ben épített GERLE.

 

Gerle II.  Új építés az elmúlt években. Méretei kissé kisebbek a Bánhidi-féle Gerlénél.

 

 

 

A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) alapító tagja éstörténetének egyik kiemelkedő alakja volt Bánhidi Antal.

Úti élményeiről, életútjáról könyveket írt: A Gerle 13 útja (több kiadást megért), Repülőgépem Dél-Amerika felett, Pilóta lettem, Harc a levegőért, Mese a Gerlékről.

Így emlékezett vissza távrepüléseire:

 „Aki hosszabb légi utat végigrepül, nemigen kérdi, hogy miért is sport a repülés. Mert szép sport. A test és a lélek sportja. Az ész és a kéz munkájának egyik legszebb, legmodernebb alkotása. Szállni szabadon, sebesen földrészek, tengerek, fellegek felett, tudni, hogy ember vagyok, hódító ember, aki immár úr vagyok nemcsak a földön, nemcsak a vízen, de az évezredes álomvilágban, a levegőben, a fellegek között is."

Bánhidi Antal sikereiről szóló filmhíradó részletek:

1933. március, MVH 475/3. bejátszás:

 Bisits Tibor és Bánhidy Antal közel öthetes körrepülés után leszálltak Mátyásföldön

http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=541#

http://mutat.net/?http://www.filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=4416

..........................................

Szemelvények a „Gerle 13 útja" című könyvből.

Az eredeti terv szerint Oranban csak az üzemanyag-feltöltés és a hazai bélyeggyűjtők megbízásából a postai teendők idejéig szándékoztak maradni. A postán meglepődve vették észre, hogy a hazai bélyeggyűjtők a saját maguknak megcímzett kétszáz darabnyi levelezőlapra nem ragasztottak bélyeget. Nekiláttak a bélyegek és a „par avion" jelzések felragasztásához, tekintettel arra, hogy a postaszállítmánynak a portótöbblete az Endresz emlékmű javára megy.

Az estét az orani Aeroklub törzshelyén, a bárhelyiségben töltötték a helyi repülőezred parancsnokával az aeroklub elnökével és több pilótával.

Március 1.

Algír repülőtere a várostól 20 km-re fekszik. A hatalmas repülőtéren a repülőtér parancsnoka fogadja pilótáinkat, majd magyarul üdvözli Őket Kováts Ákos mérnök, aki húsz éve él itt.  Az Ő kocsiján mennek a városba ebédelni. A vacsorát Kovátséknál fogyasztják, paprikás csirkét galuskával.

Március 2.

Indulás előtt a repülőtér parancsnoka mosolyogva említi, hogy Párizsból azt az üzenetet kapták, hogy figyeljék őket, hogy nem kémkednek-e az olaszok számára. Tíz óra felé sikerült elstartolni. Tunisz előtt még leszállnak tankolni egy katonai repülőtéren. Tuniszban a vámosok mindent kipakoltattak a GERLÉ-ből. Fényképezőgépeket kerestek, kémkedéssel gyanúsítják őket. A fényképezőgépet átkötözik és ólomplombát raknak rá.

Bánhidi Antalnak volt két egy-egy méter hosszú nemzetiszínű szalagja, amit minden repülőtéren lebélyegeztetett. Emléknek szánta az útról. Majdnem mindenki olasznak nézte a piros-fehér-zöld színeket.

Tripoliszban a repülőtér parancsnoka fogadja pilótáinkat, majd autóján beviszi őket a városba. Itt is a postára mentek, küldeményeket átvenni.

Kairó.

A sötétség miatt nem találják a repülőteret, hiába köröznek, nem kapnak jelzést. A reptér közelében egy homokos területen szálltak le. Bisits Tibor elindult a világosság irányában, majd jó két óra múlva ért vissza a géphez. Gépkocsival hozták. Az európai ruhás arab gépkocsivezető első kérdése az volt, hogy; „Mit csinál Kaszala?" Kiderült, hogy járt Budapesten és a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben.

A repülőtéren azt állítják, hogy nem hallottak gépzúgást, pedig ott köröztek pilótáink a Gerlével. A vámvizsgálatnál feltűnt, hogy százhúsz éles töltény van egy pisztolyhoz és ez több a megengedettnél. Pilótáink megmagyarázták, hogy mivel ketten vannak, lehetne két pisztolyuk is és akkor már nem lenne sok a százhúsz éles töltény. Így tehát egy pisztollyal van kevesebb, nem a töltény sok.

Másnap átrepülik a gépet a kényszerleszállóhelyről az almasai repülőtérre. Itt együtt vacsoráztak gróf Zichy Nándorral és Almásy Lászlóval a sivatag magyar rajongójával. Ők is rendelkeztek pilóta igazolvánnyal, de most homokjáró Ford kocsikkal utaztak.

                                              Almásy László

                                              gróf Zichy Nándor

 

Almásyék készítettek filmet a Gerléről, amint a piramisok fölött repül. Az alacsonyan való repkedés miatt feljelentés várható. Közölték velük.

Ázsiába érve egyre gyakrabban éreztek gyanús égett olajszagot. A homokos levegő ártott a motornak. Aleppo város repülőterén a besült dugattyúgyűrűket ki kellett cserélni. Közel azonos méretű, autóba való gyűrűket esztergáltak múzeumi esztergapadon méretre, még tartalékot is készítettek.

Elhatározták, hogy az eredetileg tervezett útvonalat lerövidítik, nem mennek sem Athénbe, sem pedig Rómába. Mégis mentek. A fokozott olajfogyasztás miatt még Nápolyban is leszálltak olajat tankolni.

Rómát kár lett volna kihagyni.

Hatalmas hangárépület elé gurulunk. Amint leállítom a kis gép motorját, egy csoport rohan meg bennünket „éljen, éljen" kiáltással. Épp hogy csak kiszállunk a gépből, felhangzik kórusban a Himnusz: „Isten álld meg a magyart."

  Írja könyvében Bánhidi Antal.

Így írja le a római fogadtatást:

„A Római Magyarok Egyesülete fogad Szabó László őrnagy és Kovács Gyula elnök vezetésével. Egy pár meleg, üdvözlő szó s aztán büszke, boldog magyar kezek szorítása és a sok-sok virág.

Úgy aggódtak érettünk. A szél most is úgy fújt, mint azon a gyászos májusi napon. Most is a vészthozó dombok felől kellett leszállani, melyek pillanatokra a GERLÉT is eltakarták, akárcsak a Justice for Hungary-t. S azóta nem járt itt magyar repülőgép. Tudták, hogy csak estére érkezhetünk, de már délután óta lesték aggódva a láthatárt. Örülünk, hogy nem maradtunk ma estére Nápolyban, pedig lett volna ott is mit nézni, amire, ki tudja, lesz-e még alkalom. Mégis jobb, hogy nem várakoztattuk meg hiába ezt a kis csoportot, hiszen ezek érettünk aggódó, bennünket szerető magyarok."

„ ..úgy érezzük, hogy a sok-sok virág nem bennünket illet. Úgy ahogy vagyunk, bőrruhásan a repülőtér bejáratához megyünk. Nyomunkban az egész magyar gyülekezet. A bejárattal szemben fehér kőoszlop áll.  Két, nekünk oly drága név ragyog rajta: Endresz és Bittay.  Az oszlop tövében helyezzük el a virágokat, itt van azoknak az igazi helyük."

Rómából Ravenna, Velence és Klagenfurt repülőterein leszállva közelítenek hazafelé. A szombathelyi repülőtér fölött alacsonyan áthúznak, hogy észrevegyék őket. Ők majd bizonyára telefonon jelzik Mátyásföldnek, hogy átrepülték a magyar határt. Székesfehérvár az első hazai repülőtér.

„Amint szóhoz jutunk a lelkes üdvözlések után, azonnal a mátyásföldi időjárás felől érdeklődünk. Tíz perc sem telik bele, már kapjuk is a választ: sűrű havazás, viharos északkeleti szél. Közben az alkonyat kezd ránk borulni. Hiába. Le kell mondani arról, hogy még ma megérkezzünk Mátyásföldre. Nem merjük kockáztatni a 12,500 kilométeres megtett út sikerét egy sötétségbe, havazásba való belerepüléssel. Pedig várnak Mátyásföldön reánk. De most nem magunkról, nem a várakozókról, hanem arról a célról van szó, amiért elindultunk az útra: Felrázni a magyar aviatikát a csüggedésből és visszaszerezni számára a magyar közönség bizalmát."

Itthon.

Március 24.

„Beülünk a gépbe s búcsút intünk a fehérvári bajtársaknak. 10 óra 38 perckor elstartolunk.

Valami furcsa erő szorítja meg a mellünket s rázza, rázza, míg ki nem tör belőlünk a hangos kacaj. Nem tudunk komolyak maradni, ha összetalálkozik a szemünk. Talán sajátmagunkat nevetjük ki, a saját aggodalmainkat. Mintha csak azt mondanánk egymásnak: "Látod, csak ennyi volt az egész!"

Mellettünk kanyarog az öreg Duna. Előttünk az öt híd, az öreg Citadella s tövében a Műegyetem. Itt illik egy tisztelgő kört leírni."

„Mátyásföld. Mintha csak egy próbarepülés után szállottunk volna le, úgy ül le a Gerle a földre. Vígan duruzsol a kis motorja. A levegőben a Himnusz hangjai úsznak s mi boldogan, büszkén jelentjük, hogy hazahoztuk a reánk bízott gépet s nemzeti színű szalagunkat tizennégy ország harminchárom repülőterének pecsétje díszíti."

 A nagyszerű teljesítményért Bisits Tibor százados megkapta a IV. osztályú magyar érdemkeresztet, Bánhidi Antal pedig másodszor kapta meg a legfelsőbb elismerés érdemkeresztjét.

.....................................

A nemzetiszínű szalag sorsa??? 

Feljegyezte: Dúzs István

 2005, május 22-én beszélgettem Katona Sándor sportrepülővel, aki 1949 óta foglalkozik a sportrepüléssel és még ma is műrepülést oktat és versenyez. Pérről Budapestre utazván szóba került Bánhidi Antal is. Elmondta, hogy az ötvenes évek elején felkereste egy vele csaknem egykorú fiú és repülő tárgyú fényképekért cserébe felajánlott egy nemzetiszínű szalagot és egy gondosan átkötözött vastag dossziét. A csere-bere megtörtént. Katona Sanyi barátom meglepődve vette tudomásul, hogy a színes szalag sok-sok pecséttel Bánhidi Antal nemzetiszínű szalagja volt, a dosszié pedig a „GERLE 13" útja című könyv kézirata. A cserepartner nevét akkor nem tudta, később derült ki, hogy Jaszlics Iván volt, aki titokban feljárt egy ház padlására cigarettázni és ott találta.

Jaszlics Iván 1956-ban elhagyta az országot.

Később Katona Sanyi elmondta ezt az esetet Mitter Imrének, aki találkozót szervezett meg Bánhidi Antallal aki a II. világháború háború alatt külföldre távozott, mindenét itt hagyva. A két értékes tárgy így  visszakerült jogos tulajdonosához.

 

A Gerle 13 útja című könyv kapható a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben péntekenként  Dúzs Istvánnál.

06-30-293-32-64   e-mail: duzsistvan@index.hu

 

A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSrE) alapító tagja éstörténetének egyik kiemelkedő alakja volt Bánhidi Antal.

A mai Műegyetemi Sportrepülő Egyesület (MSE) Senior Repülő és Hagyományőrző Csoportjának egyik feladata az, hogy megismertesse az ifjú sportrepülőkkel az egyesület kiemelkedő teljesítményt nyújtó tagjainak életútját és munkásságát.

Bánhidi Antal

Szatmárnémetiben született 1903. december 23-án Bánhidi Antal Széchenyi-díjas repülőgéptervező-mérnök, sportrepülő, számos magyar repüléstörténeti rekord felállítója.1920-ban kalandos úton, a Romániához csatolt országrészből a Szamost átúszva érkezett Magyarországra, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen folytathassa tanulmányait. A gépészmérnöki karra iratkozott be s amikor az egyetemen pilótatanfolyamot hirdettek, ő is jelentkezett. Így már korán a repülés közelébe került. 1921-ben többedmagával megalapította a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet, amelyben idővel sikerült elsajátítania a repülés és repülőgép-tervezés minden csínját-bínját.

1927-ben Lampich Árpáddal megtervezte az első magyar iskola-repülőgépeket. 1929-ben Svédországba, a műegyetemi hallgatók repülőgép-kiállítására indult Róma nevű kis gépével. Rekorddal felérő túrarepülés volt ez. Bánhidi Antal több országot és várost érintve, oda-vissza összesen ötezer kilométert és hatvannyolc órát repült.

1930-ban megtervezte és megépítette Gerle nevű sportrepülőgépét, amely kiválóan alkalmas volt iskolázásra, túra- és műrepülésre egyaránt. Mindössze tízméteres nekifutásra volt szüksége ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjen. A kétszárnyú, kétszemélyes Gerlét a maga idejében a leghíresebb magyar építésű repülőgépként tartották számon. A szűkös anyagiak és a gáncsoskodások ellenére a Gerle-sorozatban több gép is épült, ezek bizonyos megoldásaikban (például a motorban) különböztek egymástól. 1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgépen 100 óra 22 perc repülési idő alatt körülrepülte a földközi-tengeri partvidéket, és a 12 258 kilométeres út során 22 város repülőterét érintették.

Bánhidi ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülés után 1937-ben több mint 15 ezer kilométeres utat tett Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ez a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított. 1931-ben ő irányította az első magyar óceánrepülés műszaki előkészületeit.

Bánhidi Antal 1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének munkatársa volt. A II. világháborúban mint tartalékos repülő hadnagy a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevője, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője, 1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályának repülőgép-tervezője, ezután a Járműfejlesztési Intézet rajzellenőre. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott életműve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért.

Úti élményeiről, életútjáról könyveket írt: A Gerle 13 útja (több kiadást megért), Repülőgépem Dél-Amerika felett, Pilóta lettem, Harc a levegőért, Mese a Gerlékről.

 

A „Gerle" a fáraók földjén

http://mutat.net/?http://mutat.net/?http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=542

 

Így emlékezett vissza távrepüléseire:

 „Aki hosszabb légi utat végigrepül, nemigen kérdi, hogy miért is sport a repülés. Mert szép sport. A test és a lélek sportja. Az ész és a kéz munkájának egyik legszebb, legmodernebb alkotása. Szállni szabadon, sebesen földrészek, tengerek, fellegek felett, tudni, hogy ember vagyok, hódító ember, aki immár úr vagyok nemcsak a földön, nemcsak a vízen, de az évezredes álomvilágban, a levegőben, a fellegek között is."

Bánhidi Antal 92 éves korában, 1994. március 18-án hunyt el.

Gyászjelentés.

 

 

Bánhidi Antal síremléke. Kerepesi temető.

Budapest VIII. Fiumei út 16. 47. parcella.

........................................................

Kevés szó esik a híressé vált Gerle 13 elődjéről a Gerle 11-ről.

 

          

 

 

Gibás Andor és Södeberg

Lajstromjel: H-MAFM
Hol található most? 
Gyártó: Bánhidi
Típus: Bánhidi Gerle
Altípus: Bánhidi Gerle 11
Gyári szám: 11
Tipusrajz: 6 db
Fajta: Légcsavaros gép
Hazai/Külföldi: Hazai
Üzemeltetés jellege: Polgári
Üzemeltetés kezdete: 1930
Üzemeltetés vége: 1932
Megszűnés oka: Lezuhant
Felvéve/módosítva: 2009. 09. 18.
Megjegyzés: 1932.06.14. Malmslöttben  bemutatón lezuhant, Nils Söderberg. 

A Képek Gibás Andor gyűjteményéből valók.

...................................................................................................

Részletek Bánhídi Antal: Pilóta lettem című könyvéből

Söderberg kapitány 1980-ban.

Június 13. Ma átrepültünk a Gerlével Svédországba. Már tavaly ősszel, amikor Amerikából hazatértem, útba ejtettem Svédországot és tárgyaltam a linköpingi Waggon-gyárral. Arról volt szó, hogy megvásárolnák a Gerle terveit. Bemutattam nekik a számításokat és a rajzokat. A végleges megállapodáshoz már csak a Gerle bemutatása volt szükséges.

Berlinben a délelőtt hivatalos búcsúlátogatásokkal telik el. Délben kimegyünk a tempelhofi repülőtérre, a repülőnap után ugyanis itt maradt a Gerle. Amint a géphez lépek, hogy átvizsgáljam és benzinnel feltöltsem, egy papírlapon akad meg a szemem. Azon a helyen van, ahol tegnap a műsorszámaim írásos sorrendjét helyeztem el, nehogy a tornázás hevében kifelejtsem valamelyik mutatványomat.

" Kedves Bánhídi úr, - olvasom a lapon - ne haragudjék, mert örök emlékül eltettem a műsorlapját. Tisztelettel és büszkeséggel honfitársa: N.N. mérnök.
Ez a néhány sor jobban megörvendeztetett, mint bármilyen személyes dicséret vagy elismerés. Nem adtam volna még az ezüst tálcáért sem. Büszkévé tettem Berlinben egy magyart arra, hogy magyar. vagy talán többet is?

Az időjárás jelentés nem sok jóval kecsegtetett. Bisitsszel úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére megpróbálkozunk. Ha látjuk, hogy nem bírunk megbirkózni az időjárással, még mindig visszatérhetünk. Elég későn, 17 óra 20 perckor vágunk neki az útnak, nem kell azonban attól tartanunk, hogy sötétben érünk Malmőbe. Malmö magasságában ugyanis június közepén még este kilenc órakor is elég világos van. Már pedig két és fél órát szánva a 340 kilométeres távolságra, feltehető, hogy addig éppen odaérhetünk.
Az út első kétharmadán Berlintől Sassnitzig borult az ég, de semmi meglepetés nem ér bennünket. Alattunk gyorsan vonul Észak-Németország csaknem teljesen sík, erdőkkel és tavakkal tarkított tája. Másfél órás repülés után elérjük a tengerpartot. Az öböl átszelése után Rügen szigete következik. Amint elérjük a sziget északi partjait, előttünk csillog a Keleti-tenger.

Figyelmesen kémlelünk a távolba. Felettünk felhős ugyan az ég, a megjósolt viharnak semmi nyomát sem látjuk. Nyilván feloldódott a késő délutáni hőmérséklet kiegyenlítődéssel A tenger is teljesen sima, alig látszik rajta hullámbarázda.

Ezen a szakaszon a svéd és a német part között közel nyolcvan kilométer széles a tenger. Félúton sem lehetünk, amikor messze előttünk egy fehér pont tűnik fel a sötétzöld vízen. Öt perc múlva felette vagyunk. A Sassnitz és Trelleborg között közlekedő komphajó. Körülbelül 800 méter magasságban vagyunk felette. Amikor figyelmesebben előre nézek, látom, hogy egész sor apró hajócska feketéllik alattunk. Halászbárkák. Látszik a víz fodrán, hogy hálót húznak. Messze balra, valahol Dánia felett szétszakadoznak a felhők. A réseken besurran a lemenő nap fénye. Az egész égbolt s alattunk a tükröződő tenger is túlvilági fényben fürdik. Nem látszik más, csak az ég és a tenger, mégis olyan tarka színpompával ragyog körülöttünk a világ. hogy nem győzünk betelni a gyönyörködéssel. Káprázó szemünk elé szinte észrevétlenül kerül Svédország déli partja s a trelleborgi kikötő. Alig egy félóráig tartott a tengerfeletti út. Amikor a szárazföld felett tovább repülünk észak felé, az alkonyodó nappal szembenézve, előbukkannak a dán partok is. Ezelőtt három évvel már jártam arrafelé a kis Rómával. Ismerősek ezek a partok. Nemsokára feltűnik előttünk Malmö is.

A várostól keletre könnyen megtaláljuk a bultoftai repülőteret. Két óra húsz percig tartott az út. Hamarosan túlesünk az útlevél-és vámvizsgálaton, benzint veszünk fel, s már indulunk tovább, Ljungbyhed felé. Elő sem szedem a térképet a hatvan kilométeres útra. Jól emlékszem a vidékre. előttünk egy alacsony hegyvonulat következik, azon túl van Ljungbyhed, a svédek központi katonai repülőtere. éppen elbukik a nap, de még elég világos van, amikor megérkezünk a vörös színű faépületekkel tarkított katonai telep fölé. Néhány éles kör után simán leszállunk a "ljung" nevű fűvel benőtt repülőtérre. Barátságosan fogadnak bennünket. A tisztikar jó része régi ismerősöm. Most azonban könnyebb a helyzetem, mint amikor először jártam itt. Van, aki koccintson helyettem is: Bisits Tibor. Nem kell a svédeknek csodálkozniuk, hogy olyan magyar is van, aki nem iszik. közben már hallom is a svéd pohárköszöntöt: - Skol, skol! Min skol, din skol, alla vackra flickor skol! ( Éljen, éljen! Éljen az enyém, éljen a tied, éljen minden szép leány!)

 

 

A Gerle 13 útja című könyv kapható a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben péntekenként  Dúzs Istvánnál.

06-30-293-32-64   e-mail: duzsistvan@index.hu

Sajnos már elfogyott. 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Bánhidi Antal.
HÁRMASHATÁRHEGYI SPORTREPÜLÉSÉRT ALAPÍTVÁNY - © 2008 - 2024 - harmashatarhegy.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat