………
Ha elbírod, hogy igazad örökre
Maszlag gyanánt használják a gazok
S életműved, mi ott van összetörve,
Silány anyagból építsék azok;
…………
Tied a föld és minden, ami rajta
És - ami több – ember leszesz fiam!
In memoriam Fazekas József
2012. június 5-én meghalt Fazekas József, a huszadik századi magyar repülés kimagasló személyisége. 82 éves volt. Tevékenységének nyoma sokáig fenn fog maradni. Én 1961-ben ismertem meg, amikor, műegyetemistaként, nyári gyakorlatra a Malévhez kerültem, ahol ő volt akkor az üzemeltetési osztály vezetője. Akkor vezették be a Malév első gázturbinás repülőgépét az IL-18-at, és ő volt az, aki egy hajtóműpróbát végre tudott hajtani.
Szőlőműves családból származott, a Somlóról. A keszthelyi piaristáknál érettségizett 1948-ban és utána a Műegyetemre került repülőmérnöknek. A családban nagy vonzalom lehetett a repülés iránt, mert a testvére vadászpilóta szeretett volna lenni, de neki nem jött össze. 1952-ben végzett a Hadmérnöki karon. A Míg 15-ösök egyik első hazai üzemeltetője volt. A légierő megszűnte után a Malévhoz került. Nem volt jó viszonyban az akkori főmérnökkel, így néhány év után ideiglenesen a KPM Légügyi Igazgatóságára került, majd 1968-ban áthelyezték az RNÁ-hoz (Repülőgépes Növényvédő Állomás). Itt végre olyan feladatott kapott, amelyben teljesen kifejleszthette tehetségét és egyéniségét. Amikor odakerült főmérnöknek akkor az RNÁ-nak 21 gépe volt (20 PZL-101 és 1 Brygadir), amikor el kellett hagynia a MéM RSz-t mint igazgató helyettes, akkor több mint 200 repülőgépet üzemeltettek. Az ő vezetése alatt kerültek oda a Cmelákok, az An-2M, később az An-2P, a Ka-26 helikopterek, az L-410, stb. De nem csak a gépek számának a növekedése volt jelentős, hanem az a minőségi változás, ami az ő nevéhez köthető. A Ka-26 bevezetésével egy új fejezet kezdődött a magyar mezőgazdasági repülés történetében, ezzel az RSz és a magyar növényvédelem, elsősorban a szőlőművelés területén, a világ élvonalába került. A Nyíregyházi Főiskola repülési szakágának a megalapításával pedig olyat alkotott, ami sokáig kihatással lesz az egész magyar repülésre. A műszaki munka is hatalmasat változott az ő vezetése alatt. A Budaörsi kis műhelyből egy hatalmas műszaki bázis keletkezett, megfelelő raktár háttérrel. Azonban nem csak Budaörs, hanem a Nyíregyházi, a Kaposvári, a Kenderesi bázisok is kialakultak. Jelentős volt az a műszaki fejlesztési és tudományos kutatómunka, amit részben saját, részben másokkal együttműködve az RSz-nél végeztek.
A 70-es évek eleje keserű időszak volt a magyar repülésben. Ez volt a hírhedt „Dead by Malév” korszak. 1971 Koppenhága HA-MOC, 1971 Kiev HA LBD, 1975 Budapest HA-MOH. Ezek a katasztrófák világosan megmutatták, hogy hová vezet a szakemberek lebecsülése, és a politika túltengése. Ebben az időben Fazekas József a Gépipari Tudományos Egyesület Repülőgép Szakosztályának az elnöke volt, és az egyesületen belül összehívtunk egy értekezletet ahol aztán „kiborult a bili”. Az összefoglaló azután megkezdte útját fölfelé és az „illetékesek” rájöttek, hogy itt változtatni muszáj. Összehívtak egy hivatalos bizottságot =az un. Zalka bizottságot), majd a régi vezetőknek mennie kellett. A változásban kulcsszerepet kapott Fazekas Jóska, bár semmi kedve nem volt otthagyni az RSz-t. Az ezt követő másfél évtizedben a Malévnál is megmutatta képességeit. Csak vázlatosan összefoglalva: A műszaki és repülési fegyelem látványos megerősödése, az oktatás színvonalának emelkedése, a második pálya, a kettes terminál, az új műszaki bázis, az alkatrészellátás biztosítása, a nyugati repülőgéptípusok bevezetése (Boeing), mind mind ennek az időszaknak a terméke. A MALÉV megnövekedett műszaki színvonalára jellemző volt, hogy amikor a Lufthansa Frankfurti bázisáról átjöttek hozzánk egy „gyárlátogatásra”, egyszerűen leesett az álluk, mert a KLGS laboratóriumban az elektronikus eszközöket már számítógép vezérelt hibamegállapító és hitelesítő rendszerek működtek, amilyenek akkor még nekik sem voltak (saját MALÉV fejlesztés). A hajtóművek fedélzeten történő számítógépes állapotkövetése (szilárdtest memóriákkal –a 80-as évek közepén- MALÉV-KFKI fejlesztésben) hatalmas műszaki előrelépést jelentett. A gépek vontatását MALÉV konstrukciójú hidromotoros vontatók látták el (ezekből még exportra is sor került).
Fazekas Jóska az egész repülésért dolgozott. A GT E-ben létrehoztuk a „repülős vezetők tanácskozását” ahol rendszeresen összejöttek a magyar repülés vezetői és egymás közt megbeszélték a szakma problémáit, és igen sok segítséget tudtak nyújtani egymásnak. A sportrepülést nem csak támogatta, hanem saját iniciatívából is előrevitte. Ma már csak az öregek emlékeznek rá, mi volt az az átkos „B klub” besorolás. A lepra hozzá képest egy örömteli állapotnak tűnt. 1968-ban azokat sorolta ide az MHSZ, akiktől meg akart szabadulni. Jellegzetesen ezek között voltak a legjobb klubok is. Ilyen besorolást kapott az ITRK is. Az RSz viszont felvállalta a klubot, és mint az „Ipari Tanulók és Mezőgazdasági Repülők Repülő Klubja” az újra indított Hármashatárhegyi repülőtéren az ország egyik legjobban ellátott repülőklubja lett, de az Őcsényi repülő klub is a támogatottak sorába került. Máig fennmaradó hatású a Góbé gyártás szombathelyi újraindítása. A MALÉV hathatós erkölcsi és anyagi támogatása nélkül ez nem jöhetett volna létre.
Amikor 1989-ben nyugdíjba vonult, kapott a MALÉV-tól egy színes televíziót és hazament a Somlóra borászkodni. Itt is a tőle megszokott módon vetette bele magát a munkába. Felvirágoztatta a családi borászatot, de a falu és a Somló hegy is sokat köszönhet neki. Az ő tetterejét dicséri a Somló tetején lévő kis kápolna, amelynek rendbehozataláért olyan sokat tett. Ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondhatnám rá „Kezdeményező”. Mindig kezdeményezett, előre ment, ha felmerült egy probléma, akkor abban annak a lehetőségét látta meg, hogy előre lehet menni. Kemény főnök volt, de emberséges és mindig következetes, és ami abban a korban ritka volt, kiállt az embereiért. Ne felejtsük el sem őt sem az ilyen embereket.