Mit tanulhatnak a nagygépes pilóták a vitorlázórepülőktől?
Szerző: Valastyán Máté 2013.11.09. 12:14
Lehet, hogy a vitorlázórepülés lesz az olcsó módja a nagygépes pilóták készségeinek szinten tartásának? – Ezt a kérdést tette fel Tim Robinson a szeptember végén tartott International Flight Crew Training Conference-ről született írásában.
A 2013-as, Royal Aeronautical Society által szervezett konferencia idén is figyelemreméltó volt. Az eszmecsere középpontjában a szokatlan repülési helyzetek megelőzése, felismerése és kezelése volt, amelyet megszavaztak a „legjobb és leghasznosabb értekezésnek a témában”.
A kulcspont, miben minden előadó és meghívott egyetértett, hogy az elmúlt 15 évben a közforgalmi pilóták kézi repülési készségei elsorvadtak. Megnőtt az automatizálás aránya és szerepe a pilótafülkében, a merev légitársasági szabályzások és a szimulátorok gyakori használata mind hozzájárultak az alapvető repülési készségek elkopásához a pilóták új generációjában.
Az AF447-es járat tragédiája és a többi hasonló baleset rávilágított arra, hogy komoly, akár halálos következményei lehetnek az ilyen eseményeknek, ahol a pilóták elvesztik uralmukat a repülőgép felett vagy nagy állásszögű repülési helyzeteket rosszul ismernek fel.
Ugyan volt szó a magas színvonalú munkáról, amit a légitársaságok, repülőiskolák, gyártók és minden érintett végzett a témában, egy érdekes előadás keretében az easyJet biztonsági főnöke, Sarah Kelman kapitány kiemelt egy egyszerűbb megoldást a problémára - a vitorlázórepülést.
Egy modern, ASG-29 típusú vitorlázórepülő - Fotó: Osgyáni Barnabás
Első pillantásra kevés hasonlóságot fedezhetünk fel egy 5-800 kilogrammos vitorlázórepülő és egy modern, több száz utast szállító repülőgép között. Az egyiknek van motorja, bonyolult számítógépeket használ, van radarja, magasabban repül, gyorsabb és nehezebb mivel több fémből (és kompozitból) épül.
Akkor mi lehet a közös egy közforgalmi repülőgép súlyos felelősséggel terhelt személyzetében és egy kétüléses kedvtelésből repült gép pilótájában?
Sarah Kelman, aki háromszoros női világbajnok vitorlázópilóta és emellett közforgalomban is repül, azt vette észre, hogy a vitorlázórepülés közben szinten tartott készségei közvetlenül alkalmazhatóak a munkájában, mint Airbus pilóta. Szerinte a vitorlázórepülés javítja a helyzetfelismerést és a problémamegoldó készséget a "nem normális" repülési helyzetekben, valamint a gyors reagálást ezekben a szituációkban.
Kelman elmondta, sok közforgalmi pilóta vitorlázó-repül a szabadidejében a repülés igazi élménye és a változatosság miatt. Az egyik leghíresebb példa amikor a pilótának a vitorlázórepülésben szerzett tapasztalataira kellett hagyatkoznia, az a 2009-es Hudson folyón való landolás volt, amikor Sullenberger kapitány 155 ember életét mentette meg. Ezen felül még mindig emlékszünk a LOT 767-es hasra szállására Varsóban, vagy a Gimli glider néven elhíresült 767-es eseményre.
A szokatlan repülési helyzet a normális
A kapitány kiemelte, hogy a vitorlázórepüléshez számos olyan készség szükséges, ami egy hi-tech pilótafülkében is használható - főleg ha valami baj történik.
Például a szokatlan repülési helyzetek, amikbe esetleg egy közforgalmi pilóta nem menne bele, az a vitorlázórepülők természetes közege. A pilóták már a felszállás során nem megszokott helyzetbe kerülnek, ahol a 40-45 fokos csörlés, a félig fekvő üléshelyzet és a 15 m/s-os emelkedés miatt függőlegesnek tűnhet a felszállás.
Ebben a szakaszban a pilóta a horizontot sem látja maga előtt. A vitorlázórepülőket kiképzik arra, hogy csak szemmel, füllel és fenékkel meghatározzák az állásszöget, a sebességet és a magasságot, valamint figyelmen kívül hagyják az érzékszervi csalódásokat.
Ezen felül rávilágított arra, hogy a vitorlázórepülők hozzá vannak szokva a nagy állásszögű, az átesés közelében folyó repüléshez és a nagy bedöntésű fordulókhoz. Gyakran repülve ilyen helyzetekben a pilóta nem „fagy le” a kritikus helyzetekben, ahol a cselekvőképtelenség életekbe is kerülhet.
Külön kiemelte, hogy az átesés és a dugóhúzó felismerése az egyik legfontosabb eleme a repülésnek. A nagy bedöntésű fordulók következménye egy utasszállító repülő esetében a kiömlött kávé és egy elbeszélgetés a főpilótával, miközben ez a vitorlázórepülésben teljesen megszokott mivel a cél az emelések lehető legoptimálisabb kihasználása.
Bár nincsen hajtóműve, a modern vitorlázórepülő egy nagy teljesítményű szerkezet.
Érdekes módon, Kelman szerint egy mai szabad osztályú vitorlázórepülő ugyanolyan lomhán viselkedik mint egy Boeing 737 vagy egy régebbi Airbus A320-as. A szárnyfesztávolság a legfőbb mérce két különböző repülő összehasonlítására.
Egy nagy fesztávú vitorlázórepülő viselkedése jobban hasonlít egy közepes utasszállítóhoz, mint egy egymotoros dugattyús kisrepülőé.
A vitorlázórepülők magukkal viszik a pilótafülkébe az olyan készségeiket, mint az energia menedzsment, mondta a világbajnok pilótanő. Elsőre ez fölöslegesnek tűnhet, hiszen a hajtóművekkel bármikor növelhetik, illetve csökkenthetik a mozgási energiát. Azonban ezek a képességek hasznosak lehetnek egy közforgalmi pilótáknak is.
Egy vitorlázórepülővel csak egyszer próbálkozhatnak a leszállással, ami minden megközelítést és leszállást komoly kihívássá tesz. Az olyan társaságok, mint például az EasyJet, ami olyan kisebb regionális és másodrendű reptereket használ, ahol kevesebb navigációs adó áll rendelkezésre esetleg hegyek között vagy más, nem megszokott terepviszonyok között helyezkednek el, ez a tudás és tapasztalat rendkívül fontos lehet.
Ha a pilóta ilyen készségek birtokában van, akkor hasznosítani tudja ezeket a nagygépes repülésben is. Ha van rá lehetőség, akkor szűkebb és rövidebb megközelítéseket tud végrehajtani értékes időt és üzemanyagot megspórolva. Ezeket a képességeket, mint a nem-precíziós és műszer nélküli megközelítések végrehajtása, remekül lehet fejleszteni a vitorlázórepüléssel, hiszen ott csak egy esély van a landolásra.
Az időjárás megfigyelése
Végül kiemelte, hogy a vitorlázórepülőkben kialakul egy tudatosság és helyes ítélőképesség az időjárással kapcsolatban.
Míg az utasszállító repülők fel vannak szerelve időjárási radarral, szélnyírás jelző rendszerrel a készség, amivel a vitorlázórepülők rendelkeznek, hogy gyorsan és előrelátóan tudják értékelni az időjárási helyzeteket az egy olyan képesség ami nagy segítség lehet a nagygépes repülésben is.
Lehet, hogy a manuális repülési készségek fejlesztéséhez a repülés alapjaihoz kell visszanyúlnunk?
Ezen a magas szintű biztonsági és képzési konferencián Sarah Kelman előadása rávilágított arra, hogy legyen bármilyen nagy, nehéz, sok műszerrel rendelkező vagy több hajtóműves egy repülő, ugyanazok az aerodinamikai és fizikai törvények vonatkoznak rájuk, mint a kisebb repülőgépekre.
Így bizonyos készségek hasznosak lehetnek a pilóták számára, bármilyen repülőgépet is vezessenek. Miközben a normál repülési helyzetekben a pilóták a számítógépekre és az automatikára hagyatkoznak, addig a vitorlázórepülésben végig kézzel kell vezetni. Az előadás azt is hangsúlyozta, hogy ami a nagygépes repülésben abnormális helyzetnek minősül, az a vitorlázórepülésben teljesen megszokott.
Azoknak akik a plusz költségek miatt aggódtak, azoknak kiemelte, hogy a vitorlázórepülésnek relatíve alacsony költségei vannak. Egy csörlés ára Nagy-Britanniában kb. 10 font így ez egy megfizethető módja a manuális repülési készségek szinten tartásának és fejlesztésének. Az is nyilvánvaló volt, hogy mint biztonsági főnök az easyJetnél amikor átadta ezt a tudást és tapasztalatot a légitársaságban, az általános biztonságot növelte.